2010. november 14., vasárnap

ZAKARIÁS ÜZENETE

Ne sírj !

Erdélynek elhagyott, megcsúfolt Leánya.

Ne sírj !

Te anyátlan, apátlan árva.

Egy évezred próbáít tetézi most,

hogy szülőanyád, a hítetlen, eladott,

hogy apád, az Igen és Nem között inog,

hogy vértestvéreíd gyáva, hallgatók,

hogy keresztszülőíd, titánjai az európaháznak,

mint egykori helytartója a parázna Rómának,

most is, csak kezet mosnak, konferenciáznak.

Örülj !

Örülj nagyon Erdélynek Leánya.

Örvendezz most Erdélynek Leánya.

Mert, a te királyod, íme jön !

Az igaz Szabadító Ő !

Szegény és szamárháton ülő.

Nőstényszamárnak vemhén ülő.

Lépj Elé !

Őszintén, bátran, mosolyogva,

Erdélynek büszke, szép Leánya.

Mert, Hittel és Szeretettel,

még a Tiéd is lehet:

Az Élet Koronája.

Egyedül Istennek Dicsőség !

Ámen !